Huszonegy éves voltam...

-  politikai Üdvözlet, és visszatekintés Magyarország elmúlt húsz évére.

....botladozó közgázos, aki bukott a Lenint is szolgáló Statisztikából, és jól állt az anti-marxista neoklasszikus gazdasági tanokból…és nem értette, hogy miért sziszeg kigyóként a magyar nép, ha valaki  "ruszkik haz"-át mer kiáltani. Rendszert kellett váltani, és nem változásra várni, véltem én. 180-fokos fordulat kell, és ha nincsenek oroszok, akkor Magyarország Nyugat, és nem szocialista népköztársaság. A lemez baloldala attól, ahogy és akik a magyaroknak addig húzták, már lejárt. Nem is értettem, miért lett nyelvtani kérdés a "rendszerváltás", és nem csak az antalli tutyimutyiság "fiaskó"-ja. Huszonegy évesen botladozó közgázosként úgy véltem, hogy a szocializmus költségvetését egyből le kell bontani, és újat kell felépíteni, úgy és olyat, ami egy modern korban életképes. Államháztartási reform lett volna már akkor is a neve. Ehelyett:

1990. - Magyarország arra szavazott, hogy a vörös csillagok helyett elég a tulipánt visszafesteni a ládára, csakhogy a zsíros étrenden semmit se kelljen változtatni.

Akkor anyámnak azt mondtam a második forduló éjszakáján: "Akik most győztek, azért győztek, mert a magyarok nem akarnak változni. De az élet rá fog erre a tévedésre világítani, és a mostani győztes párt el fog tűnni a történelem süllyesztőjében." A továbbiakat ennek fényében kéretik figyelmesen olvasni, mert akkori jóslatom immáron valósággá vált. 

De az akkori jelen nem ezt mutatta, és ezért menekültem a magyar tutyimutyiság elől, s talán hogy Amerikában átmegyek az egyetemi vizsgán. Hát, átmentem, bár elvtársak nélkül mindenkinek nehezebb...Csak az vigasztalt a szükséges visszatérésben Magyarországra az amerikai diplomával, hogy a szabadszelleműség majd hagy elég levegőt a szocialista politikai visszarendeződés ellen.

1994. - Magyarország azokra szavazott, akik évtizedeken keresztül hazudtak, de mivel legalább enni adtak, népszerűségük ismét fellángolt abban a reményben, hogy így majd tovább folyik a gulyásleves. Így a magyaroknak, tévedésük okozta zavarukban, Bokros teendőik akadtak.

Nem értettem én ezt, mert nem értek a háttérben történő alkukhoz. Lelkiismereti okoknál fogva talán - ha a szembenállás - a mutyizással szemben - egyáltalán vallás lehet, és nem csak mindig az egyén mizériája a többség birkaságával szemben.

1998. - Magyarország egy Fiatal Demokratával kokettált - és megérezte a tökösség lényegét - de akinek nem volt, annak továbbra is csak alamizsna dukált. 

Magam se tudtam, miért néznek rám, továbbra is kissé kiközösítően, hogy talán most majd igazad lehet... Hát bűzlött én rólam, hogy képes vagyok húsz évre előre látni a történelem menetét?

2002. - Magyarország immár egyenesen a tökösségre szavazott - de a "szakértő" szabaddemokratáknak csak ahhoz volt tökük, hogy szakácssegédek legyenek a régi Vörös Gulyásleveshez.

2006. - Magyarország az Új Vörös Gulyásleves Szakértőkre szavazott, akik végül csak kupeckedő dumafranciknak bizonyultak, így az értelmesebbeknek is a több gulyásleves helyett csak a Nagy Hazugságot hallgatva lehetett bullshit-bingózni további négy éven keresztül.

Meghasonultam. A helyzet erőszakért kiálltott, de a nyers erőszakkal nem tudtam egyetérteni. Ismét elmenekültem Magyarországról. 

Azóta is egyet értettem azokkal, akik a kiutat abban az egyenletben látták Magyarországon, hogy Gazdagság = Erő, Erő = Gazdagság. 

Mert rájöttem arra is, hogy Svájc nem azért békés, mert gazdag, hanem mert erős. És erősnek sem azért erős, mert gazdag, hanem azért gazdag, mert hegyes-völgyes vidékein eredményesen tudta végigharcolni minden véres belső küzdelmét az elmúlt századokban, és a svájci harcikés azóta is ott van minden, általánosan hadkötelezett polgár oldalzsebében. A mögé, szívesen helyezi bármely bohém világpolgár a zsebpénzét. 

"Tudással" csak vagy a Gazdagokat, vagy az Erőseket lehet - "szolgálni" - de nem "élvezni" az életet, és végképp nem a magunk módján. 

Mivel a lehetséges "élvezetek" körét is vagy a Gazdagok, vagy az Erősek ízlése és megítélése diktálja. Alapvető világhatalmi átrendeződés nélkül csak ugyanazt a már lerágott, és egyre keletebbre gurgatott nyugati csontot lehet nyalogatni. És ebben a rendben, a Felvidékről, keletről vagy délről is csak "legfőjjebb" egy topis, görcsösen élősködőt látnak a középgazdag magyar "bozgorok"-ban.

2010. - Magyarország immár szavazott: hogy Tökös legyen, hogy Radikálisan változtatni tudjon, egy Zöldebb világért, némi maradék Vörös Gulyással… amíg az Új Világrend receptje meg nem érkezik. Legalább Magyarországra. 

Ehhez én most...nagyon, de nagyon - Gratulálok! - negyvenegy évesen.

Utóirat:
Hogy Magyarország méltán és ismét büszke lehessen, amire büszke lehet, akár Lukács György társadalomkritikai, Lakatos Imre tudományfilozófiai, vagy Harsányi János stratégia-elméleti szellemi teljesítményére gondolok - a kevésbé ismert nagyok közül -, de a legfontosabbakat említve erre a történelmi pillanatra vonatkozóan.Hogy lírai képzeletben Márai Sándor is arra a Magyarországra térhessen vissza, amit jövőjének bármikor elképzelhetett volna, és Csíkszentmihályi professzor is még prózai módon megélhesse, hogy bár mint Kádár, - Fiuméból származva -, nem csak politikai árulással lehet - világszínvonalú - kreatív szellemi környezetet indukálni Magyarországon.

Érzékeny magabiztossággal, és nem világgyarmatosítók mentalitásának tetsző elnyomással, bármilyen kisebbségi, vagy akár szélsőségesnek tűnő gondolat, megnyílvánulás iránt. Bartók értett legutóbb ehhez a disszonáns esztétikához, s akinek zsenije nélkül a világ zenei elitje ma is csak nyikorogna.  

Le a konvenciókkal, le az apátiába fullasztó magyar konzervativizmussal, akár piros, akár fehér, akár zöld, akár szívárványszínű a dogma!

Tudjuk meg azt is, hogy a fekete is csupán azért nem árnyalat, mert ő minden szín gyűjtőspektruma.  De csak mert oly nyomasztó az, hogy mindent olyan jól látni, tudni és megérezni vélünk, ne lássunk sötéten, és ne öltöztessünk mindent ezért feketébe. Ugyanakkor a feketében is lássuk meg a belevesző színeket.

És, ha megismertük az élet különféle színeit, tudatosan használjuk őket, és ne megszokásból - a magunk és mások katarktikus esztétikai örömére!

Az esztétikai benyomásokon nyugvó, és azok kedvező megítélésén alapulú globális megmérettetésben, ettől lesz gazdag és erős, a széleskörű és színes szellemi bázison táplálkozó modern Magyarország.